Prof. Dr. Répássy Gábor

Prof. Dr. Répássy Gábor közel 50 éve űzi az orvoslás gyönyörű hivatását. A fül-orr-gégészet teljes palettáját elsajátította, fő szakterülete pedig a gége- és az algarati rák sebészi terápiája. 2017-ben vette át professor emeritus oklevelét, és azóta is aktívan végzi a betegellátást, a kutatómunkát és az oktatást. Tanítványainak mindig azt mondja, hogy az orvosoknak nemcsak magas szintű képzettségük, hanem lelkük is kell, hogy legyen.

– Édesapám is orvos volt, de sosem beszélt rá az orvosi pályára. Én mégis úgy döntöttem, hogy ebbe az irányba szeretnék menni. Mielőtt bekerültem a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, egy évet dolgoztam műtőssegédként az Uzsoki Kórház Fül-orr-gégészeti Osztályán. Ott láttam először fül-orr-gégészeti műtéteket. Az egyetem alatt többször is változtak az elképzeléseim, először belgyógyász, aztán nőgyógyász vagy idegsebész akartam lenni, a fül-orr-gégészet viszont egyre erősebben megfogalmazódott bennem – meséli prof. dr. Répássy Gábor.

– 1974-ben szereztem általános orvosi diplomát. Mivel azokban az időkben nehéz volt állást kapni, először a Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai Intézetében kezdtem tevékenykedni. A kórbonctan mellett rákkutatással is foglalkoztam. Négy év elteltével váltottam az Uzsoki Kórház Fül-orr-gégészeti Osztályára, ahol a szakma teljes palettáját elsajátíthattam, és főként a fej-nyaki daganatsebészetre fókuszáltam – osztja meg velünk a professzor úr, aki 1987-től már a Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti Klinikáján tevékenykedett, először tanársegédként, majd adjunktusként.

Megtisztelő mozzanatok

1993-ban felkérték, hogy pályázzon a Debreceni Egyetem Fül-orr-gégészeti Klinikájára, ahol igazgatóként és egyetemi tanárként négy éven át dolgozott. Karrierútja aztán mégiscsak a fővárosba szólította vissza, hiszen az ezt követő 15 évben a Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti Klinikáján volt igazgató, tanszékvezető, egyetemi tanár.

– 2012-ben, amikor átadtam a tanszékvezetést, ünnepi keretek között méltatták a munkámat. Megtisztelő mozzanat volt, ahogy az egyetem címerével ellátott aranygyűrűt, mint szimbolikus ajándékot átnyújtották. Ahogy a 2017-ben – szintén szép, ünnepélyes keretek között – átvett professor emeritus oklevél is sokat jelent számomra. Nyugdíjba vonulásom óta továbbra is végzek betegellátást, kutatómunkát, oktatást. A mai napig bejárok a Klinikára. Műtétet már nem vállalok, de segítek a fiatalságnak – mutat rá prof. dr. Répássy Gábor, akihez a TritonLife-ban is bármilyen fül-orr-gégészeti panasszal bizalommal fordulhatunk.

Továbbadja a stafétabotot, és közben támogat

– Bár már nem operálok, sokszor végignézem a nehezebb beavatkozásokat (például a veleszületett halláskárosodással érintett gyerekek műtéteit), sőt a kritikus részeknél aktívan is segítek. A fiam is továbbvitte a stafétabotot, őt főleg a daganatsebészetben támogatom. Örülök, hogy ő is belső elhatározás alapján választotta ezt a hivatást, hiszen én sosem beszéltem volna rá. Sőt, felhívtam a figyelmét, hogy nehéz, áldozatos munkáról van szó. Büszkén mondhatom, hogy nagyon szereti a szakmát, rengeteget fejlődött, kiváló tanítványom.

Prof. dr. Répássy Gábor szerint az a legfontosabb, hogy a páciensek mindent megkapjanak, amit csak lehet, és ehhez az orvosok a legmagasabb szintű szaktudással rendelkezzenek. – A magas szintű képzettséghez nem elég elvégezni az egyetemet, hanem nap mint nap olvasni kell a szakkönyveket, -folyóiratokat, a legfrissebb tudományos eredményeket, és így kell megközelíteni a páciensek panaszait és az elváltozások megítélését. Emellett valamiféle lélek is kell az orvosnak! Fontos kiépíteni a kölcsönös bizalmat, hogy dinamikusan, a lehető leggyorsabban építhessük fel a gyógykezelést.

– Talán humorosan hangozhat, de a tanítványaimnak mindig azt mondom, hogy legyenek jó Jedi lovagok. A műtéteket úgy végezzék a lángpallossal, hogy közben megérzéseik is legyenek, akárcsak a Jedi lovagoknak – mondja mosolyogva prof. dr. Répássy Gábor, akit végül, de nem utolsósorban kedvenc szabadidős tevékenységeiről kérdeztük.

Kamarakórusban énekel

– Nagyon szeretem a zenét, régen zongoráztam, és egy ideig oboa tanszakra is jártam. Ahogy egyre többet kellett tanulni az egyetemen, abbahagytam, viszont a zeneszeretet a mai napig megmaradt. Van egy színvonalas kamarakórusunk, az Ars Nova Sacra Énekegyüttes, akikkel rendszeresen összejövünk és koncerteket is adunk. Emellett szívesen töltöm a szabadidőmet a vidéki tanyánkon, egy kis eldugott falucskában.