Zachár Lászlóné

Szülésznő - gyermekágy
 
 

 

 

 

 
 
 
 
Teljes bemutatkozás

 

CTG szobában ültetett le, amikor kértem, hogy adjon nekem interjút. A kényelmes fotel, amiben az anyák ülnek ott várt rám előkészítve.

 

 

- Ülj bele Te – kértem – lazíts és mesélj!

 

 

- Ééén? Neem! Az én helyem ez – és a székre mutatott, ahol azokat a húsz perceket tölti, ami alatt a várandós kismamákat cétégézi és közben lélekben elkezdi őket ráhangolni a szülésre.

 

 

Miről mesél nekik? Hogy adják át magukat a szülés hullámzásának. Hogy engedjék el minden várakozásukat, görcsüket, félelmüket, és bízzák magukat a testükre. Hiszen aki nőnek született, az képes erre.

 

 

A nála szült nők magasztalják őt, hálásak neki a csupa mosolyért, a finom érintésekért, intelligens hallgatásáért, okos tanácsaiért a gondoskodásért, empátiáért.

 

 

 

Ez Zachár Erika.

 

 

 

 

 

Láttam a facebookon a képet, hogy tai-chi-zol.

 

 

 

Igen, egy héten az a két órányi időm van arra, hogy magamra figyeljek. A mozdulataimra, a belső hangokra. Olyankor megnyugszom, feltöltődöm. Az időm többi részét azzal töltöm, hogy másokra figyelek. A vajúdó asszonyokra idebent, a családomra otthon. Kitalálom a gondolataikat, elébe megyek az igényeiknek. Boldoggá tesz egy jól sikerült szülés, de az is, ha az unokáimmal lehetek. Csak tehessek értük valamit. Másokat ez lehet, hogy fárasztana, az én életem ettől válik teljessé.

 

 

Hogyan lettél szülésznő?

 

 

 

Az érettségi után biológia-kémia szakra jelentkeztem az ELTE-re, de nem vettek fel. Indult viszont a szülésznőképző pótfelvételivel, és oda elsőre bejutottam. Amikor pedig megláttam az első szülést élőben, akkor megértettem, hogy miért nem vettek fel tanárnak. A sors úgy akarta, hogy szülésznő legyek. Néha úgy érzem, hogy függő vagyok. Egy-egy új élet megszületése még ma is olyan öröm számomra, hogy el sem tudom képzelni, hogy az életemnek lesz majd olyan szakasza, amikor ez nem lesz a mindennapjaim része. De már arra is van ötletem. Valami önkéntes munkát fogok végezni. Én csak ilyesmiben tudok gondolkodni, a segítésben. Ha mehetnék, akkor sem mennék most nyugdíjba. Imádom a munkámat.

 

 

Pályafutásod alatt mi volt lényeges változás?

 

 

 

Amikor dolgozni kezdtem, egészen másképp működött a „szülőszoba”. A kórház, ahol először dolgoztam, volt, hogy napi 8 szülésnek adott helyt. Ott álltam a szülőszobán, három szülőágy, köztük függöny, három domborodó gát, oda léptem, ahol a leghamarabb volt várható a baba, aztán odaszaladtam, ahol a legerősebb a vérzés – hol volt akkor időnk valódi kapcsolatra a szülő anyákkal..! De nagyon hiányzott! Ehhez képest az itteni és mostani állapot egy ideális helyzet. Itt minden egyes szülés, minden egyes család teljes figyelmet kap, minden egyedi igénye teljesül.

 

 

Mivel kezdődött ez a változás?

 

 

 

Azzal, hogy az apákat beengedtük a szülőszobába. Azt hiszem, hogy akkor valahogy mi is megéltük a családok megszületését. Humanisztikusabb lett a szülőszoba. Lett idő a figyelemre, a személyes törődésre, a testen kívül a lélekre is.

 

 

Az mondod, hogy nem vezeted, hanem kíséred a szülést? Mi mindenre figyelsz a szülés során?

 

 

 

Sok kis apró jelből próbálom kitalálni, hogy mi könnyítené meg számára a folyamatot. Figyelem a mozdulatait, a hangjait. A legtöbbet a tekintet árul el. Olyankor felajánlok egy-egy új technikát, vagy segítséget. Többnyire elfogadják és megkönnyebbülnek.
A vajúdás elején hosszabb időkre magára hagyom a házaspárt. Azt akarom, hogy lazuljanak el, szokják meg a környezetet, legyenek benne otthon. Meg kell, hogy értsék, hogy ez értük van. Nehogy azt higgyék, hogy viselkedni kell, vagy megfelelni valaminek, valakinek. Minden és mindenki őértük van. Nekik csak az a dolguk, hogy átadják magukat a folyamatnak.
Ahogyan halad előre a szülés, úgy igyekszem egyre többet támogatni az anyát és bevonni az apát. Aromaterápiát, homeopátiát is használok. Gyakran a meleg víz, vagy egy átmelegített iszappakolás tud segíteni.
A figyelem a kulcsa mindennek. Például az első négykézláb testhelyzetű szülést is úgy kísértem, hogy észrevettem, hogy úgy a legkönnyebb az anyának és biztattam, hogy akkor maradjon úgy. Az akkori kolléganőim némelyike nem örült neki, ha ilyet kértek tőle is, ugyanis négykézláb testhelyzetben teljesen fordítva van minden, ahogy a szülész meg a szülésznő megszokta.

 

 

 
 
 

 

 

Apás szülésről mi a véleményed?

 

 

 

Nagyon szeretem az apukákat. Nincs az a férfi, aki ne hatódna meg a gyermeke születésekor. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ha valaki egy kicsit is hezitál, hogy bent legyen, vagy ne, akkor inkább nem szabad bejönni. Nem minden férfi felkészült azokra az órákra. Volt olyan eset, hogy nem haladt a szülés. Megkértem az apát, hogy menjen, egyen valamit, kávézzon meg. Ő szerencsére megtette, és az alatt az egy óra alatt többet haladt előre a szülés, mint előtte órákig. Olyan apa is van, aki zavarában azt sem tudja, hogy hogyan segítsen. De számtalan olyan apát látok, aki nagy segítség és valódi támasz a szülés alatt.

 

 

Az otthon szülés sokat vitatott témájáról mit mond a rutinos szülésznő?

 

 

 

A menyem, amikor az első unokámat várta, közölte velem, hogy ő bizony otthon fog szülni. Én meg mondtam, na, itt ugyan nem. Ugyanis nálunk laktak. Nem vagyok híve az otthon szülésnek. Az unokám így aztán nálam született, de természetesen nem otthon, hanem a kórházban. Leírhatatlan boldogság volt, ahogy megszületett a gyönyörű kislány unokám. Azóta már van még egy. Nem értettem, hogy hogyan fogom tudni szeretni őt az első után, akit annyira imádok. De kibújt, megláttam, és megértettem, amit gyakran mondanak, hogy a szeretet nem osztódik, hanem szorzódik.

 

 

Hogyan lehetett majd’ negyven éven át fenntartani egy családot ilyen munka mellett??

 

 

 

Hát, lehet, hogy épp így – nevet – nem mentünk egymás agyára. Persze, nálunk is voltak hullámvölgyek, de mi nem „kidobtuk” a kapcsolatunkat, hanem „megjavítottuk”. Ezt jó lenne, ha megtanulná sok fiatal pár ma is.

 

 

Mi volt a legutóbbi emlékezetes sikerélményed?

 

 

 

Egy ügyeletbe jött be hozzánk vidékről egy pár. Eredetileg otthon akartak szülni, de nem volt lehetséges. Egy humanisztikus helyet kerestek, idejöttek hát hozzánk. Egymással igazi harmóniában lévő pár volt, csodálatos folyamatnak lehettünk tanúi. Kérték, hogy hagyjunk mindent a maga útján. Mi pedig az orvossal tiszteletben tartottuk a kéréseiket. Ő is négykézláb szült. A baba a születése után még fél óráig a köldökzsinóron maradt, mi pedig magukra hagytuk őket. Nagyon boldogok voltak, és amikor megköszönték, annyit mondtak, hogy mintha csak otthon lettek volna. Egyszer feljöttem ide hozzád a szülőszobára és egy száz éves bába könyvet olvastál. Elképedtem, hisz százszor többet tudsz annál a könyvnél ekkor praxis után.
Mindig tanulok, olvasok valamit a szakmámhoz, képzésekre járok. Nekem a munkám a hobbim is. Ez lehet, hogy nagyon keresetten hangzik, de hát így van. Az a könyv pedig azért volt olyan izgalmas számomra, mert azt realizáltam, hogy valójában orvostechnológia ide vagy oda, a természet rendje nem változott, a szülés ugyanúgy zajlik, ahogy több száz éve, a szülést éppúgy segíti a szülésznő, mint a bába évszázadokkal ezelőtt. Hiszen, ha jól meggondoljuk, ez az egyik ősi mesterség – a bábaság.
Apropó, ősi mesterség – megtaláltam az ükanyám bábaoklevelét – 1888-ban szerezte meg – hát, én folytattam a családi hagyományt – az ősi mesterséget.

 

 

 

 

 

Íme, a 124 éves oklevél szövege és fotója:

 

 

 

 

 

MI MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNYOS EGYETEM ORVOSI KAR' ELNÖKE, DÉKÁNJA, és Tanárai ezennel nyilván meg ismerjük, és mindenkinek a kiket illet, tudtára adjuk:

 

 

Miszerint tisztességes Fehér Terézia Kerekes Józsefné asszony, harmincegy éves r. kath. hitű, pestmegyei törteli születésű az előírt tudományok megtanulása után a Felség által rendelt szigorú próbatételt a bába mesterségből, hogy ennek gyakorlására jogot nyerjen folyó év és hó aláírt napján kiállván, ez alkalommal szerzett ügyességének és tulajdonává tett tudományának oly tanúságát adta, hogy feleleteivel a vizsgáló Urak mindnyájan megelégedének. Azért mi őt a reánk Felséges Urunk Császár és Királyunk által ruházott hatalomnál fogva, alkalmatos és tapasztalt Bábának ismerjük, nyilatkoztatjuk és megerősítjük és pedig úgy, hogy őt mindenki annak ismerni tartozzék, és ő mindenütt, nemcsak Magyarországban és kapcsoltrészeiben, hanem a Felséges Austriai ház minden örökös tartományaiban is, a bécsi és prágai egyetemeken oklevelezett bábákkal mesterségét egyenlő joggal gyakorolhassa, úgy mindazonáltal, hogy a mi orvosi Karunk előtt letett esküjéhez magát alkalmazza.

 

 

Ezeknek hiteléül említett tisztességes Fehér Terézia Kerekes Józsefné asszonynak, kiadtuk ezen az orvosi kar nagyobb pecsétével s a Dékán s Jegyző urak saját kezű aláírásaikkal megerősített Oklevelet. Kelt. Budapesten Magyarországban, boldogasszonyhava tizenhatodik napján, ezernyolcszáznyolcvannyolcadik évben.

 

 

Balogh Kálmán

 

 

A vaskorona rend lovagja orvostanár, a gyógyszertan ny.r. tanára, a m. tud. Akadémia s a kir. orvosegylet tagja stb. orvosi kar Dékánja

 

 

Hőgyes Endre

 

 

orvos-sebésztudor, az átalános kór és gyógyszertan ny. r. tanára, a m. tud. Akadémia s kir. orvos egylet tagja, az orvosi kar Jegyzője