Csodára várva gondoskodó kezek közt

Minden anyuka izgul az első szülés előtt, hiszen egy teljesen ismeretlen helyzetbe csöppen. Tele van kérdésekkel, félelmekkel, és azt szeretné, hogy legféltettebb kincse, a babája a lehető legjobb kezekben legyen. Dr. Szilágyi Mónika is így volt ezzel, ráadásul számukra a gyermekáldáshoz vezető út tele volt buktatókkal, hiszen csak a 12. lombik program járt sikerrel. A Róbert Magánkórház szakemberei azonban átsegítették minden nehézségen, és élete egyik legszebb pillanatában, Dávid születésekor is végig ott voltak mellette.

Mónika tavaly „Siker 40 felett” kategóriában Lélekanya díjat vehetett át Pataki Zitától, a díj egyik alapítójától. Megindító történetéről kisfilm is készült.

„Viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem akkor jön az a kisbaba, amikor mi úgy döntünk, hogy vállaljuk. Hamar nőgyógyászhoz fordultam és gyorsan bekerültünk abba a “babagyár” nevű gépezetbe, mely átláthatatlan, az információk sokba kerülnek és sokszor az egyik a másiknak ellentmond. A második intézetben (a Róbert Magánkórházban) sokkal közvetlenebb orvosunk volt. Ez sokat számít. Nem lehet könnyű úgy végigvinni egy ilyen küzdelmet, ha az emberrel úgy bánnak, mint a futószalagon érkező alkatrésszel egy gyárban. Minden mondatnak, minden gesztusnak jelentősége lehet.” – írta le pályázatában dr. Szilágyi Mónika.

Ám végül sikerült, január 30-ára várták babájuk érkezését, és a kilenc hónap alatt megpróbáltak mind a szülésre, mind az új családtagra felkészülni. Mónika kezelőorvosa több mint tíz éve Dr. Timmermann Gábor, aki a Róbert Magánkórház szülész-nőgyógyász főorvosaként végigkísérte a várandósságot és természetesen ott volt a legfontosabb pillanatban, a szülésnél is. A kismama számára hatalmas segítség volt még Vass Gabriella szülésznő, aki a szülés után sem engedte el a kezét, bármikor felhívhatja, ha tanácsra van szüksége a babával kapcsolatban.

„Az orvosom elmondta, hogy a korom miatt valószínűleg császárra számíthatok. Aztán a kezembe akadt egy könyv a természetes szülésről, és amikor felhoztam neki ezt a témát, azt mondta, hogy

próbáljuk meg. Ekkor futott át az agyamon, hogy még nincsen szülésznőm, gyorsan keresnem kell egyet. Az egyik kedves ismerősöm Vass Gabit ajánlotta, aki annak ellenére, hogy szinte az utolsó pillanatban szóltam neki, elvállalt. Nagyon boldog voltam, és megnyugodtam, nem maradok segítség nélkül a szülés alatt.” – mesélte Szilágyi Mónika.

Vass Gabriella ötgyermekes anyukaként választotta a szülésznői hivatást. Munkáját Aranyanyu Díjjal ismerték el, hiszen „őrangyalként” ott van végig a vajúdó nők mellett, akiknek már csak a jelenléte hihetetlen erőt ad. Azt vallja, hogy minden szülés más, mindenkinek megvan a maga útja. Meggyőződése, hogy minden kismama megérdemli, a lehető legjobban töltse ezeket a nehéz, ugyanakkor csodálatos órákat.

A szülésre felkészítés szintén a magánkórházban zajlott, ahol témákra osztva vesznek minden fontos lépést sorra. Habár Mónika csak januárban tudott csatlakozni ehhez a kurzushoz, sok hasznos információval lett gazdagabb, például az egyik szülésznőtől a fájdalomcsillapításról hallott megszívlelendő tanácsokat. Mónika elárulta, hogy a közösségi médiát is rendszeresen olvasta, főleg a kórház Facebook csoportját.

„Amikor elindult a vajúdás, Gabit itthonról felhívtam, és ő folyamatosan mondta, hogy mit csináljak. Arra számított – mivel az első babánk volt -, hogy akár egy napig is eltarthat a vajúdás. Végül nem így lett, Dávid a reggeli 2-3 perces fájásokat követően néhány órán belül megszületett. A kitolás nagyon nehezen ment, de az orvosom, a szülésznő és a férjem végig bíztattak. Ez hatalmas segítség volt a számomra.” – emlékszik vissza Mónika.

Szerinte a Róbert Magánkórház nagyon jó döntés volt, mert itt a baba és ő is megkapták a kellő figyelmet. Maga a szülés csodálatos élmény volt, a legszebb pillanat talán az, amikor magzatmázasan rátették a babát. Rögtön egymásra tudtak hangolódni, és az apuka is részese lehetett mindennek. Az első napokat ugyanis a feleségével és Dáviddal tölthette bent, a kórházban. A nővéreknek is nagy szerepe volt abban, hogy Dávid ügyesen elkezdett szopni, hiszen megmutatták, hogy mi a helyes technika.

„Örülök, hogy ekkora odafigyelésben volt részem, mert úgy gondolom, hogy minden az elején dől el, akkor kell jól rögzülnie a dolgoknak. Dávid most egy hónapos, az első két hétben a férjem is itthon volt velünk, minden babával kapcsolatos teendőt együtt csináltunk, most pedig a szüleim segítenek rengeteget. A védőnő hetente kijár hozzánk, bátran kérdezhetek tőle, de Vass Gabi sem tűnt el az életünkből, ha tanácstalan vagyok egy-két kérdésben, nyugodtan felhívhatom bármikor.” – mondta el tapasztalatait az újdonsült anyuka.

 

Azari-Varga Viktória

Közösség

Ne maradjon le semmiről, nézze meg közösségi oldalunkat!

Tovább

Youtube

Videóink.

Tovább
Powered by WEBAPIX
Visszahívást kérek